Az érdektelenség és gyűlölet

Az érdektelenség sokkal nagyobb ostorként vág a bőrödbe, mint bármilyen gyűlölet. Gyűlölni annyit jelent, hogy akár szerethetnének is és valójában szeretnek is... az érdektelenség olyan, mint az orgyilkos, mint a Kennedy gyilkosság, mindig foglalkoztat mindenkit, de sosem derül fény a teljes igazságra. Ha gyűlölsz, vigyázz, mert egyben szeretsz is, azt az odaadó hűséges szerelemhez lehet csak hasonlítani.
A érdektelen ember, vagy irigy, vagy csak szimplán tudatlanságban akar maradni, ez a jobbik eset.  Amikor az érdektelenség attól jön, akitől igazán várod az érdeklődést, az felér egy kivégző osztaggal. Csak az igazán egoista ember könyörgi ki az elismerést, hogy fürdőzzék az ingyenes dicséretben, amely csak félig igaz, hiszen a kényszerből kikért vélemény mindig százszor pontatlanabb, magasztalóbb, mint a spontán. Ne legyél biztos a felkért kritikusokban, csupán csak nem akarnak megbántani, és belerángathatnak egy óriás érdektelenségi hullámba anélkül, hogy azt sejtenéd.
A szeretetből lehet gyűlölet, és újra szeretet, mint a nyári vihar meleg esője, mely átcsap villámokkal dörgedező természeti háborúba, majd újra fényes nap ragyog utána. A gyűlöletből senkit nem rángathatsz vissza a szeretetbe, többnyire nem is tudsz róla, ha mégis, akkor az olyan, mint biztosítókötél nélkül megmászni a Himaláját. Sosem lehetsz biztonságban.
Az elmúló szerelemből sosem lesz baráti szeretet, inkább védekező érdektelenség marad utána, jobb esetben gyűlölet.
A gyűlölet az nem büntetés, az érdektelenség viszont az. Nagy, minden világot átölelő szeretet vonzza a gyűlölködőket, mindig lesz, aki azt hiszi, azzal büntet, hogy gyűlöl és nem tudja, hogy ezzel csak magát bünteti. Ezzel átvállalja a szenvedést, és a gyűlölet tárgya, a másik fél, ebből mit sem érez.
Az emberek kicsi része tud csak tudatosan érdektelenséggel büntetni és ők azok, aki igazán hűségesek tudnak lenni minden másban.