A nagy ház körül lassan megjelenik a tavasz. A kertben már nyoma sincsen a téli képet cifrázó lelógó hosszú jégcsapoknak. Napok óta csendes, meleg eső esik. Pali új erőre kap, a jó idő a kedvét is meghozza, hogy verset írjon. A munkája mellett, amely az Internethez kötötte, gyakran tart szüneteket, hogy egy-egy érdekes gondolatot kezdjen el kibogozni, vagy inkább be-bogozni az egyedi verseiben.
A gondolatok a fejében nem mindig a jelenben járnak ilyenkor, csak egy régi hangulat fogja meg és leírja, néha nem is mindenki érti úgy amiért írta, de így is sokan látnak benne olyan mondanivalót, amely eszébe sem jutott írásakor.
A versekben szívesen eljátszadozik a szavakkal, sokszor az elsőre leírt sorokat olyan "LEGO" módjára kezdi el pakolgatni, főként a ritmus miatt, amelyre egyéébként nem kell figyelnie, önkéntelenül jönnek. Ez a fajta automatizmusa már több mint 30 éve benne volt a kezében, a fejében. Egy kis séta és levegőzés esténként újabb gondolatokat ébreszt és igazán inspirálóan hat a nagyon ritkán elszívott cigarettája is, amely a tavaszi jó időben még jobban esik.
Esténként csendes a ház, a család nagy része elalszik és a felesége az esti sorozaton szunyókál a vacsora utáni konyharendezést követően. Annyira kritikusa a párja, hogy már nem is minden versét osztja meg vele, mert néha egy sötétebb hangulatú versre kikel magából, pedig csak a fantáziája dolgozott a sorokon.
Talán féltékenység az oka, hogy mást lát a versben, mint aminek szánta. Egyik alkalommal egy jól sikerült szürreális versére akadt ki, hogy biztosan miatta van ilyen sötét hangulatban, pedig csak egy olyan szerzőtől olvasott remek darabokat, amelynek a stílusa megragadta és annyira tetszett neki, hogy próbált hasonló stílusban írni.
A rossz tapasztalata miatt már a munkahelyi történeteit is magában tartja, mert abban óhatatlanul benne van egyik-másik kolléganője is. Mindig vitába torkolt, ha csak egy egyszerű poénkodást elmesélt, ami munka közben történt vele. Egyik alkalommal megjegyzés egy csinos cipőre, csak azt eredményezte, hogy persze, mert ő nem hord ilyen "kurvás" cipőt és Palinak biztosan az tetszik.
Már nem mesélt neki a munkahelyi ünnepségekről sem, bár nem érezte jól magát, kötelező volt részt venni ezeken a bulikon. Csak jelen volt a párja nélkül, aki nem mert elmenni és ez fájón érintette, valahol titkon párja félt megismerni a munkatársait, ami újabb veszekedést és féltékenységet okozhatott.
Így távolodtak lassan egymástól.
Lassan rutinná vált minden együtt töltött idő, akár esténként, akár a hétvégéken.
A szerelem tartotta mellette, ami annyira nyomta a szívét, hogy fájt. Félt attól, aminek a bekövetkezése elkerülhetetlen. Félt, hogy vége lesz. Pali, sosem lenne képes elhagyni, ezért szépen lassan, önkéntelenül is szürke papuccsá változott. Szereti, de azt is tudja, hogy ez így már nem egészséges kapcsolat. A beszélgetéseik óvatos szabályok mentén haladnak, ettől azok sivárakká váltak. Irigykedve nézte az ismerőseit, akik azon poénkodtak, hogy kivel csalnák meg legszívesebben a másikat, egy közös ismerősük áprilisi tréfája az volt, hogy elválik a feleségétől. Pali tudta, hogy ez is vicc, de elképzelhetetlen volt az ő kapcsolatában ezzel viccelni. Arra is gondolt, talán sokkal erősebb az ilyen kapcsolat, mint az övéké, ahol ezzel nem viccelnének soha. Azonban a tapasztalata is azt mutatta, hogy ezek a párok sem maradnak örökké együtt.
Egyik alkalommal, amikor fizetésemelést kapott Pali, akkor a kolléganője megkérdezte tőle, hogy mennyit vall be az asszonynak! Ez is poén volt.
Pali elképzelni sem tudott ilyen hátsó gondolatot, ezért jó viccnek vette. A hiba csak az volt, hogy ezt otthon is elmondta. Erre az asszony felháborodott ahelyett, hogy ő is viccesnek tartotta volna.
Talán ez volt az utolsó csepp, ami csak még jobban elidegenítette párjától és attól, hogy megossza vele a napi történeteit.
Pali mégsem érezte azt, hogy ne szeretné párját kevésbé, próbálta elkerülni ezeket a konfrontációkat, amelyet sokszor rossz néven vett, de úgy érezte vigyáznia kell párjára. Vigyázott rá, mint egy olyan ékszeres dobozra, amit aztán elfelejtünk megnézni. Vigyázott rá, hogy ne legyen féltékeny, amire egyébként sem adott volna okot soha.
Sokszor megkapta, hogy mindenkiben megbízik és túlságosan közvetlen az emberekkel. Pali nem tehetett róla, már az apja is ilyen volt. A faluban, ahol felnőtt, mindenki ismerte az apját és nagyon szerették. Nem egyszer látta, hogy a boltos hölgyek szinte rajongtak érte és úgy ölelgették, mintha az édes testvérük lenne. Mégsem lépett félre sosem.
Pali titkon belegondolt, hogy mi lesz, ha egyszer a párja valóban elhagyja emiatt és ő megkeseredik valahol öregen, megtörten és egyedül. Azzal a magában tartott titokkal hal meg, hogy ő csak hűséges akart lenni.
Aztán mégis elhessegette ezt a rossz gondolatot és továbbra is vigyázott, hogy mit mesél el a párjának, minél kevesebb lehetősége legyen a féltékenységre. Hiszen szereti.
Ezeket a gondolatokat is feledtetve írta a versét most is. Amikor a harmadik versszaknál járt és kezdett szavakat keresgélni, szinonímákat, kifejezéseket pakolgatni, hogy minél érdekesebb legyen. Belefeledkezett a szinonimákba. A következő percben nagy robajjal egy kamion ütközött a ház falának és az ablakon könnyen áthatolva borította be rakományát a szobára, amelyre ezután a tető rászakadt.
Pali így halt meg a kétségek között.
Utolsó verse megmaradt cím nélkül.
Szerelem a közelség
test lélek szavak nélkül
ki szeret nem ellenség
szeretve mindig békül
a béke is relatív
nem mentes a harcoktól
ölelkezve szabadít
a pressziós kudarctól
vagdalkozó szerelem
jótól a legmesszebb áll
ha örökre elveszem
akkor jön helyes halál...
