Ez az ország úgy el van cseszve, hogy az már visszafordíthatatlan.
Kezdődött azzal, hogy a szakbarbárok megjelentek anno. Mivel olyan munkát végeztek - teljesen mindegy milyen szkmáról beszélünk, de ott van a házi festő-mázoló, vagy a házi villanyszerelő és önjelölt köműves - amire bárki képes úgy alakult, hogy a "bárki" meg is csinálta. Persze ezzel a minőség alábbhagyott, kivételek itt is vannak, mint mindenhol. Szépen lassan a szakmák degradálása után jöttek a tudományok lenézése, és az "én jobban tudom" álláspont, mire már a pedagógusokat is lehet lehülyézni, sőt egyes esetekben meg is verni, ha nem tetszik ahogy és amit csinál. Fokozatosan elérte a célt, - már ha ez konkrét cél lett volna - hogy az egyes orvosi hibák általánosításával leépíthető lett az orvostudomány is. Majd a "jóska-pista" megmondja, hogy a gyógymód mi legyen, azt is hogy mivel oltsanak és mikor, stb..
Az "okosok" persze mindig léteztek, de ekkora dömpingben, ami most a közösségi tereken végbemegy az hihetelen. Oly módon felgyorsította a buták még butábbá tételét, amelyet egyetlen lehúzós tanterv sem tudott volna megoldani, még akkor sem, ha az erre mutató hajlandóság meg is volt jó ideje.
Mert a butaság nem lenne baj, a baj a tisztelenlenséggel van gond. Olyan módon járattak le szinte minden szakmát, amely cunamiként hatva a társadalom ős-hülyeségéhez vezet, amellyel vetélkedőt lehetne nyerni.
A tudományos hiteltelenséget is lehet propagálni, amely közérthető szavakkal magyarázza meg kicsiny szókincsű tagoknak olyan tudományos összefüggéseket, - szószerint ledegradálva az évtizedes kutatómunkákat egyetlen legyintéssel - hogy az már elképesztő.
Az ostobaság könnyen felismerhető, hiszen a bölcs ember mindig kételkedik az ostoba sosem.
A tanulság az, hogy az ostoba emberek könnyen megvezethetők, úgylehet hasznosak és lehetnének nagyon értékesek is, ha a szakmájukba lennének belemerülve és nem bármi másban. Sajnos éppen ezért a szakmájukban is csak kontárok, a kivétel csak erősíti e szabályt.
