Danden Thomas: A lehetetlen létezik
A koala rágyújtott a szivarra és füstfelhőt hagyva maga mögött, távozott. Az anya-maci csak hüppögött a látszat kedvéért és becsukta az ajtót mögötte. A kis koalák szomorúan, de megértően játszottak tovább, csak az egyik tette fel a kérdést: - Miért?
Fájdalom színű kalapja ezt követően, csak lassan szakadt le róla...
A torzonborz bundája már régen feltűnt mindenkinek, de nem vette észre senki. Senki lett. Olyan esetleges, mint vajas kenyér a flaszteren. Vajjal lefelé. A folyó egyfelé folyik, nincs értelme szembe úszni. Az örvények között, csak ide-oda vetette a víz, mint a gondolatot, amíg az egyik hídnál Róbert Gida ragadta meg a grabancánál, beemelte a pagonyba és amint megszáradt tovább is állt Faun labirintusába. A próbák felhizlalták a líráját, a lírája sírt mint a vízesés.
Majd, amikor már a mesemondó is szájára vette, végre jó irányba fordultak dolgai. Már nem akarta a földet megmenteni, a nagy feladatok mégis egyszerűbbé váltak.
Nem lehet mindenkit megmenteni, ha önmagát nem menti meg. Jó dolog repülni, de nem a sas karmai között.
A bölcsesség talán hátráltatja, mert elfelejti hogy mi az a lehetetlen.
Hinni kell a mesében, mert a lehetetlen létezik.
Támogató:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)