A tehetetlenség durva. Az állam csak békésen tűri, hogy nem járnak dolgozni az emberek, egyetemeket zavarnak el, hogy a rosszabbak még jobbak legyenek, anélkül, hogy javítanának rajta. A dolgozók csak a saját portájukra gyűjtik a vagyonokat, a bankokat károsítják meg. Nem tehet mást az állam csak kárenyhítésre költi a kincstári vagyont. Egyre több olyan törvényt fogadnak el, amely megengedő. A betörési károk büntetőjogi felső határát már milliárdra emelte, hogy ne kelljen büntetni az embert aki a börtönben gazdagodik meg jobban a kártérítéstől. Az állam csak tűri, hogy gyárakat rombolnak a dolgozók, akiket még ezután sem lehet kirúgni. A bejáró dolgozókhoz nem lehet egy szót sem szólni,mert perrel fenyegeti meg a főnököt, a tulajdonost, a befektetőt.
Egyszer az államnak is betelik a pohár. Talán majd sikerül olyan törvényeket hoznia, ami megakadályozza a rombolást és a tehetetlensége megszakad.
Ehhez fel kell ébrednie, de nem békés eszközökkel fog rendet tenni. Ahhoz hogy végre béke legyen, kell egyszer mindent, de mindent felborítani, mert csak ezzel tud újra tekintélyt szerezni.
Az emberek előbb csak tiltakozni fognak a szerintük vandalista törvények ellen, a megszüntetett csalók elzavarása csak felháborodást okoz, de előbb utóbb a fejekben rend lesz.
Majd jön egy új állam, egy új vezér, aki a lassan megszelídített, békés társadalmat rabigába hajtja és határok közé préseli, megfojtja törvényekkel és tehetetlenségbe taszít egy teljes békés generációt. Az emberek csak békésen tűrik, hogy soha nem dolgozó emberek ítélkeznek felettük, akik nem engedik tanulni és éhbérre ítélnek, miközben ők hoznak törvényeket, amelyek nem vonatkoznak rájuk. Felégetnek alkotmányokat és minden függetlenséget.
A tehetetlenség durva.
