A szemek nélküli világban a fény csak haszontalan hulladék.
Talán csápjaink is lennének, de az ujjainkkal sem beszélnénk. A lélek tükre lenne az auránk és világítana egyenesen a szívünkbe.
A beszédhez száj sem lenne, hiszen ki látná mit mondunk vele, csak csövön jönne a mondandó, mint virtuális optikán, harsogna messze, csak annak, akinek értenie kell.
Hát akkor fül sem kell, hiszen minden direkte, mint egy telefonközpont, a csatolás lenne kötve egyenesen a lélekbe.
Ha nincs se szem, se száj, se fül, akkor láb sem kell, hisz nincs kinek a szeméért menjünk a világba, nincs kinek a szavára hallgatnánk, és nem is kell meghallanunk, mi nem tartozik ránk.
A turizmus sem létezne, hisz ki lenne kíváncsi a piramisokra, ha úgysem látjuk meg soha.
A kezünk is haszontalan, mert minek mutatnánk az utat, ha senki nem lát, és nem hallgat.
Csak egy test, egy torzó marad, amely akkor is boldogul, ha sehova sem halad.
Így élnénk mi boldogan, s dörgölődznénk a planktonokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése