Adni az ég, s kapni a föld. Adni a boldogság, kapni az öröm.
Amikor adunk, csak azért tesszük, mert át tudjuk érezni, milyen amikor kapunk, ahogy a föld is felvirul, ha kap egy hűs esőt, az éltető erőt. A föld szinte azonnal virulni kezd, akár a menyecske a nászéjszaka után. Az a csoda szinte örökre szól, és friss mint a kút vize, amelyből minél többet veszünk, annál tisztább és frissebb lesz. A kút is ad, de azért hogy frissessége megmaradjon, csak szolgál és nekünk kell a vizet felhozni. Amikor kapunk, azt is újra elősegítjük, mert az örömünk boldoggá teszi az adó felet. Amikor adunk, ez nem mindig jelent tárgyat, lehet az egy szép szó, egy tekintet, és máris felragyoghat az öröm, mely tovább élteti azt aki ad, és még többet szeretne adni.
Egy szerelmes éjszakán a szerepek felcserélődhetnek, aki ad, az örömet szerez, aki kap, az a boldogságot választja. Csak akkor jó ez a kölcsönösség, ha néha fordul a szerep. A természet alapeleme az, hogy tud adni, és ha sokáig nem kap vissza, akkor elfogyhat az energia, amelyet a boldogság táplálására használ.
Két pólus tartja fent azt a perpetuum-mobilét, amely valóban örök-mozgást eredményez, amíg egyik oldal nem fog kevesebbet tenni a másikért, ez fenntartható marad.
Sose felejtsünk el adni valakinek annyi örömet, amennyit kapunk, legyen az bárki, egyébként szétesik ez az elképesztő örökmozgó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése