Honnan ered a hazugság? Talán már a csillagokból, szép ragyogó gombokat tesznek a tiszta éjszakai égre, miközben már lehet régen kimúltak. Alakzatokat képzel bele az ember több ezer éve, szekér, skorpió, fias-tyúk és a többiek. Talán hazudnak nekünk ezek a képek? Jóleső hazugságok, a remény zászlajai, csak felnézünk az tiszta nyári égre és az állandóságot látjuk, nem kérdezzük ott van-e vagy csak a fény játszik velünk. A hazugságok befonják életünket, apró füllentéseket ejtenek a gyermekek, ha eltörik egy üvegpohár. -Nem én voltam!! - kiáltanak fel, szinte azonnal.
Talán a szívből szeretni is hazugság, hiszen a szív nem tud szeretni, csak az ész, mégis azt hazudjuk, hogy szívből szeretünk. Vajon akkor az ész csap be minket? Csak szeretnénk többé tenni azt a gondolatot, hogy van szerelem. Többé teszi a szív azt, hiszen az agy sem él szív nélkül, és a szív hiába ver, ha az agy nem ad rá parancsot. Parancsra szeretünk, ahogy agyunk dönti el mit tegyen a szív, verjen, vagy ne verjen, szeressen vagy sem.
Aztán eljön a nap, hogy fáj a szív. A parancsot megtagadó szív tud csak fájni. Fáj mert az agy még szeret, de bünteti a szívet, amely vagy hevesebben ver, vagy akár le is áll.
De ha eljön az idő a szív megtagadja a parancsot, és többé már nem ver, akkor az agy hiába parancsol, még egy ideig tudja, hogy itt a vége a test királyságának, többet nem parancsolhat se szívnek, se testnek, és a világnak is hazudhat egy elmúlt életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése