Az első lépcsőre azért lépünk, mert kiváncsiak vagyunk és hajt a lelkesedésünk, mint a gőzgépet a szén. Az első ismeretlenbe kissé vonakodva lépünk, és ahogyan ott vagyunk, már olyan, mintha sose lett volna ismeretlen. A varázslat elmúlik, de az izgalom megmarad: vajon mi vár a második lépcsőn?
A második lépcső a tudásunk, mint ahogy a gyermek a beszédtanulást, utánozzuk az előttünk járókat, és még nem merünk változtatni, ahogy a gyermek is beszédhibával kezdi, mi is így járhatunk, hiszen nem biztos, hogy a jót másoljuk. A tanulás a kulcs, mindig készeknek kell lennünk tanulni, és étvágyunkat folyamatosan csillapítani a tudás néha keserű almájával is.
A harmadik lépcsőn vár a tapasztalat, ami keményen lekever néhány pofont, és ha nem vigyázol, visszataszít az alsóbb lépcsőkre. A tapasztalat sokkal keményebb, ha kimarad a második lépcső, a tudást megszerezni csak a tapasztalattal, az olyan, mint sajtból tejet csinálni.
A negyedik lépcső a tisztelet lépcsője, itt szerezhetjük meg azt az aranyérmét, amely a jövőnket alapozza meg. Bölcsen kell fogadnunk a kritikákat, alázatosnak kell lennünk, és nem szabad lenéznünk az első lépcsőn állókra. Nélkülük nem ér semmit a tisztelet, hiába szerzel névtelen kitüntetéseket, ha az alsóbb lépcsőn állók nem tisztelnek.
Az ötödik lépcső a tanítás. Nem taníthatsz, ha kihagyod az előző négy lépcsőt. Az ötödik lépcsőről már nagyot eshetsz, ha nem figyelsz. Figyelj a többiekre, és használd a négy lépcsőn töltött időt mindig a fejedben.
A hatodik lépcső te magad vagy, és nélküled nem lesz senki a hetedik lépcső!
Ne felejtsd el soha, hogy honnan jöttél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése