Ha minden ember csillag lenne, akkor a költő köztük az üstökös. Fényük messzi csillagként látszik, mint mákszemnyi csírázó bab. Orgonavirág illatú szende, kit meztelenül lát a többi csillag. Pucérsága pőre, talán kicsit zavart, pedig soraival a világ jobbul, az is, amit nem akart. A legnagyobb üstökösök nem köztünk járnak, fényük régen indult, de most már vakítanak.
Ha a költő az üstökös, virágéletet ad, de fénnyel lopja meg a csillagokat, mert egyenlők ők az egyenlők között, akkor is, ha mondandójuk ma még fényen-halaszt. Minden fényt testébe, lelkébe gyűjt, s ha nem is szerény, akkor is fénye gyújt minden lelket s a kihűlt csillagokat.
Mert a csillagszeretet ad vissza éltető fény-ételt a csillagoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése