A vihar szüli a legtöbb kétséget, aggodalmat, de az egyetlen újítója a létezésnek.
Mikor vihar készül nincs jele, mint a cukrásznak, akinek háromgombócos fagylalt volt a jele az óvodában.
Majd csörömpöléssel jön a szél, ki virgonc menyecskeként betérve a kocsmába a legényének ad pofont, mintha csak megcsalná őt a borral. Aztán újra követi a halotti csendet az irdatlan, kíméletlen ár és jég ágakat s egyéb haszontalanná vált dolgokat toborozva hadseregül a semmivel való harcához. De nincs veszett harc, mert az ellenség ismeretlen. Hadüzenet nélküli kockává válnak a gömbök, s puskagolyóvá válik az egykor csendes víz. Sebeket szakít a fák koronájába, mintha az ős-ellensége bújt volna a zöld színű üzenetek nélküli levelek mögé. A vihar is dühös, mert nincs akin győzelmét elérné, nincs aki megadná magát, ezért csak vakon kapálódzó részeg kocsisra emlékeztet.
Győzni sosem tud, csak kártékonyan kínlódva pusztít, hogy utána dacból minden még szebb legyen, mint valaha volt.
Mikor vihar készül nincs jele, mint a cukrásznak, akinek háromgombócos fagylalt volt a jele az óvodában.
Majd csörömpöléssel jön a szél, ki virgonc menyecskeként betérve a kocsmába a legényének ad pofont, mintha csak megcsalná őt a borral. Aztán újra követi a halotti csendet az irdatlan, kíméletlen ár és jég ágakat s egyéb haszontalanná vált dolgokat toborozva hadseregül a semmivel való harcához. De nincs veszett harc, mert az ellenség ismeretlen. Hadüzenet nélküli kockává válnak a gömbök, s puskagolyóvá válik az egykor csendes víz. Sebeket szakít a fák koronájába, mintha az ős-ellensége bújt volna a zöld színű üzenetek nélküli levelek mögé. A vihar is dühös, mert nincs akin győzelmét elérné, nincs aki megadná magát, ezért csak vakon kapálódzó részeg kocsisra emlékeztet.
Győzni sosem tud, csak kártékonyan kínlódva pusztít, hogy utána dacból minden még szebb legyen, mint valaha volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése