Szimbólum - A tűz

 A tűz az éltető és pusztító, a megtisztulás és a bűnhődés eleme. Az életerő jelképe, a heves lobogás és a fényesség ugyanúgy  jellemző rá, mint az otthon melege, vagy a parázsló boldog szerelem. Teremtő és romboló, mint ahogy többi elem, ez is kettős, vagy az életet szimbolizálja vagy a pusztulást. Lobogása nélkül nincs meleg és fény a szívekben. A fényt hozza, küzd a sötétség ellen, olyan mint egy sárkány, harap, karmol, perzsel. A tűz nélkül nincsen szeretet, szerelem, se szerelmet hozó kémia.
  A földből jövő tüzek mindig építenek, termékennyé válnak, az égből jövők először pusztítók. A hevítés jellemző rájuk, mely nélkül nincsen biztonság, de mégis túlhevülve nagy károkat okozhatnak.
  Megtermékenyítő elem, a testünk, életünk is egy égési folyamat, csak a víz, az izzadás csillapítja és szabályozza, hogy ne okozzon nagyobb kárt a bennünk égő akarat. Az auránkon látható a lobbanó tűz, van, akinek hatalmas auráján látszik a benne égő tetterő. A tűz egyben a veszély, a harag és vadság jelképe is.
  Nyughatatlan és csak a víz korlátozza hevességét, a nagy tüzek a vizet is legyőzik, de csak időlegesen, mert a víz a levegő segítségével felhőkbe gyűlve lecsaphat a tűzre és megállíthatja azt. A tűzhelyekbe korlátozott tüzek mindenkor az otthon melegét jelentik. A gyertya láng az emlékezést, emléket. A fáklya a harcot, akár egy olimpiáról vagy forradalomról van szó. A parázs a megtisztulást hozza, és kihűlve termékeny talaj marad utána. A lelkekben tomboló tüzek emésztőek és felemelőek is lehetnek.
  A természet nincs tűz nélkül és a tűz sem lenne a természet segítsége nélkül. Mindig olyan melegséget áraszt, amely miatt közelebb akarunk felé menni, de túl közel kerülve hozzá porrá emészti a testet és a lelket.