Szimbólum - A Föld

A föld az életünk és a vesztőhelyünk. Az élet és a nullpont, ahol a mélységek húznak lefelé, és a magasságok teszik ránk tonnányi terheiket. A Földanya, akit táplálnak az égből eredő fények és vizek. Mint ahogy minden jó, ez is szép is. Jöhet akár vészes viharral az égi éltető eső, mégis a megújulás és a tisztaság hordozójává válik. Akkor is, ha az villámokkal pusztító tüzek táplálója. Minden ismert élet a földön születik, ő az élet hordozója és szolgája, egy anyatigris. A Föld a haza jelképe is, aki nem hisz az egyetemességben, annak e Föld csak a saját cselédje, mindent odaadó, akár a veszélyes bőségből keletkező többlet kiaknázója is lesz. Aki csak homogén hazában hisz, annak csalódást is okozhat.
A Föld az emberé, és nem férfiaké, nőké, hazáké és nációké.
Nincsen szakadék a realitást mellőző mesterségesen húzott határokon.
Nem indul egy termékenyebb, vagy silányabb föld a határok  túloldalán.
Nem születnek másabb emberek a határok  túloldalán.
Nem könnyebb, vagy nehezebb a munka a határok túloldalán.
Semmiben sem különb az élet a határok túloldalán.
A Föld a pokol, az élethez tartozó másik pólus is, amely nélkül élhető élet sem tartható fenn. Az ég táplálja a földünket és nem az emberek. Az ember kihasználja azt az őserőt, ami talán az egyetlen perpetuum-mobile a világon. A tengerek uralják a földet szelíden, de az embert nem tudják. Ha akarja, a tenger elnyeli újra és újra a termőföldeket, és magába fojthatja a föld nélkül élni nem tudó embert. Ez nem gonoszság, inkább a megújulás hajlama, amely újra érleli a porhanyós anyagot, melyből az ember is van, majd kiveti magából, hogy újra megölelhesse, hogy újra termékennyé tegye. A Föld-anya csak tűr, és szolgai módon magába szívja akár a sós vizeket is, de rendre termékennyé válik, minden elképzelések határát túllépve. Nem ismer veszélyeket, magában tartja a titkokat, és néhol kiveti magából a tüzeket, mint egy függő dohányos, csak bölcsen, meggondoltan, néha mérgesen pöfékel pipaszerű vulkánjain. Új szigetek, sőt új magasságok felé tör, hogy még kihívóbb tettekre, magasságokra sarkallja a nyughatatlan lelkeket.
Ez a Föld az életünk és a vesztőhelyünk!